A mezőgazdasági gumiabroncsok különböző alkotóelemekből épülnek fel. A futófelület az abroncsok azon része, amely közvetlenül érintkezik a szántófölddel, illetve az úttal. A futófelületnek többféle profilja lehet a gumiabroncs típusától és felhasználási területétől függően. A futófelület egyben az abroncs leginkább igénybe vett része, amely kopik és öregedik.
A gumiabroncs felépítése:
Karkasz (4.): az abroncs váza, melyet szövetrétegek, műanyag szálak, műselyem, illetve acélszalagok alkotják (6); Öv (radiálkarkasznál) (6), belső fal, perem (5), oldalfal (3), futófelület (1)/profil (2).
Diagonál gumiabroncsok
Ennél a hagyományos abroncstípusnál a futófelület felépítése és a gumi oldalfala közös egységet képez. Ezáltal az oldalfal minden mozgása továbbítódik a futófelületig, amely az abroncs nagyfokú önmozgásával jár.
Előnyei:
- kedvezőbb beszerzési ár
- ellenállóbb a beszúródás okozta sérülésekkel szemben (felépítése miatt „keményebb gumi”)
Hátrányai:
- megcsúszás a talajon (nagyfokú saját mozgás)
- nyomáscsúcsok a felfekvő felületen
- nagyobb kopás
- kisebb vonóerő
Radiál gumiabroncsok
A radiáltechnika lehetővé teszi, hogy a gumi két része, az oldalfal és a futófelület egymástól függetlenül mozoghasson. Az oldalfal mozgása nem terjed át a futófelületre, így kizárható a karkaszrétegek eltolódása. Ezáltal jelentősen csökken a gumiabroncs kontrollálatlan önmozgása.
Előnyei:
- csökken a talajon való csúszás
- nem tolódnak el a karkaszrétegek
- a felfekvő felületen egyenletesen oszlik el a teher
- kisebb üzemanyag fogyasztás
- csökkenti a talajtömörülést
- nagyobb futásteljesítmény
- kellemesebb komfortérzet
Hátrányai:
- magasabb beszerzési költség
- az abroncs kevésbé rugózik
Egy kis abroncsgyártás
Az abroncsok a felhasználás területétől függően különböző gumikeveréket tartalmaznak. A gumik összetevői és hozzávetőleges arányaik:
- 40% – maximum 11 kaucsukkeverék(természetes és szintetikus kaucsuk)
- 30% – töltőanyagok(korom, szilicíum-dioxid,szén,kréta)
- 10-15% – szilárdsághozó (acél, rayon, nejlon)
- 4-5% – vulkanizálószerek(kén, cink-oxid)
- 1% egyebek
Az abroncsgyártás első lépésében légtartó réteget helyeznek a tekercselődobra. Ez képezi majd később az abroncs légzáró belső rétegét. Erre egy vagy több gumírozott acél- vagy nejlonszövetet helyeznek, amelyek később a karkaszt alkotják. A feltekercselt peremmagot két ék alakú peremerősítővel együtt tekercselődobra helyezik. Együttesen képezik az abroncs peremét és gondoskodnak az abroncs szilárd elhelyezkedéséről a felnin. Az oldalfalak gumirétegének ráfektetése után a tekercselődob a közepe felől felfúvódik és felismerhető lesz az abroncs alakja. Ezt követően a kész karkasz köré tekerik az övrétegeket, majd rákerül a futófelület. A nyers abroncsot vulkanizálni kell. Ehhez formába helyezik, majd megfelelő nyomás és hőmérséklet hatása alatt „megsütik”, hogy összekössék egymással az egyes polimermolekulákat. A vulkanizálást követően az abroncs elnyeri végső formáját és profilját. Zárásul az abroncs ellenőrzési folyamaton esik át, nehogy gyártási hibás abroncs kerüljön forgalomba, használatba.
